Namost az, hogy a widget egy XHTML-variáns, odáig rendben van. (Az X itt nagyon hangsúlyos! Egyes részeket tilthat, más részekkel viszont – lévén XML – bővíti).

Amivel nem szoktam egyetérteni, hogy javascripttel helyettesítsük azt is, ami megfelelően kifejezően leírható XML-ként is. Nekem az UWA első változatáról nagyon ez maradt meg, hogy abból is JS-t csinál, amiből nagyon nem kéne, nem tudom miért. Most utólag visszanézve a szabványt, tisztességesen van benne XML is.

Ez azért jó, mert egy deklaratív nyelvet általában könnyebb transzformálni, míg a JS-re jelenleg ahhoz nincsenek rendes modelljeink, hogy a fejlesztőeszközeinkbe megfelelő segédeszközöket lehessen építeni (a JsEclipse pl. refactoring néven összesen a rename-et támogatja), nemhogy transzformáljunk össze-vissza.

Magyarul: ha készítünk egy tisztán XML formátumot, majd jön egy másik, előbb csinálok 1-1 megfeleltetésű oda-vissza konvertálást a kettő között, mint bármivel, ami imperatív javascriptet tartalmaz.

Közel se biztos, hogy a JavaScript abban a formában marad velünk, ahogy ma ismerjük (lásd: ajaxian.com -on az új változattal kapcsolatos szabványháború), és az hagyján, hogy még mindig nem elég kiforrottak az implementációi, de a nyelvről sem tudunk eleget. Amit tanultunk OOP-ből – Design Pattern-ek, Refactoring – a javascript típusmentes lambdaoperátoros világában egész egyszerűen értelmét vesztette, újra kell gondolni.

A widgeteknek az elsődleges feladataként mindig azt hozzák fel, hogy beilleszgetőset tudjunk vele játszani, a widgetnek nem ez lenne az elsődleges poénja – ezt tudná az iframe is.

A widgeteknek a jelentősége a szemantikus web mélyén rejlik valahol: felismerem, hogy az ott egy youtube videóra mutató link, és hopp, már ott is az embed. Ja, hogy ez egy hCalendarban definiált esemény? Ott az Add to Google Calendar link, a helyszínhez a térkép, stb…

Mielőtt bárki félreértene, baromira nem tartunk itt. A jelenlegi widgetek azt tudják, hogy kis boxban futó minialkalmazásaink vannak, amik látszólag már nem olyan ocsmány javascript hekkek meg iframe-ek, mint amiket a 90-es évek végén megszoktunk (ó dehogyisnem: csak a fejlesztőkörnyezet nem így mutatja) – ugye emlékszik még mindenki a beépíthető órákra, látogatószámlálóra, shoutboxokra (korabeli kommentezőrendszer , később galériákra?

A mai widgetvilág arra emlékeztet, mintha egy operációs rendszerből kilőnénk a fájlkezelőt: vannak tök jó kis alkalmazások a netvibes desktopomon, az iPhone-omon, dashboardomon, de, a fenébe is, mindegyik definiál magának egy saját kis File menüt. Ráadásul úgy gondolják, mindig futtatni akarom őket, meg mutogatni! Nonszensz.

Nagyon úgy néz ki, a webből platform lesz, bárhogy is kapálódzunk ellene, viszont az, hogy milyen platform, és hogyan, még nem dőlt el. Az biztos, hogy az egy alkalmazás – egy weboldal felfogást fel kell oldani, és ennek az egyik feloldása amit a Netvibes művel a tabjaival, univerzumaival és widgetjeivel.

De ez még nem a végkifejlet, ez egy lépés az ismeretlen felé.