Monthly Archives: május 2008

Elindult a Netvibes.org

Elindult a Netvibes.org címen a Netvibes nyílt forrású projektjeivel foglalkozó oldala, és Párizsban elkezdődött az ezzel kapcsolatos fejlesztői party is. A lépéssel a Netvibes gyakorlatilag közzéteszi oldalának alapjait, bízva abban, hogy így egy widget platform fejlesztői közösség alakulhat ki, mely további innovációkhoz vezethet a személyes kezdőoldalak terén, és még több érdeklődőhöz eljuthat ez a technológia.

A mostani nyitás egyből három komponens forráskódját teszi elérhetővé, ez az UWA JavaScript Runtime (az egyes widgetek futtatását teszi lehetővé saját oldalakon), és az Exposition névre keresztelt platform két szerver oldali része, az Exposition PHP Libraries (az UWA widgetek futtatásához szükséges szerver oldali komponenseket tartalmazó függvénykönyvtár), illetve az Exposition PHP Server, mely az UWA widgetek külünböző platformokra történő hordozhatóságát oldja meg.

UWA JavaScript Runtime

A csak JavaScript kódot tartalmazó csomag az UWA widgetek futtatását lehetővé tevő kódot tartalmazza, vagyis azt a függvénykörnyezetet, mely egy UWA widget számára elérhető. Aki átnézte már az UWA lehetőségeit, annak nem fog újat mondani a rendelkezésre álló függvények listája, ezzel együtt talán érdekes lehet a teljes forráskód akkor, ha valaki ki szeretné egészíteni a lehetőségeket további funkciókkal, illetve saját maga szeretné hosztolni ezeket a fájlokat. Ezen komponensekkel válik lehetővé saját domainen, “inline” futtatni UWA widgeteket.

Exposition PHP Libraries

Ez a csomag azokat a szerver oldali komponenseket tartalmazza, melyek a kliens oldali kódokat egészítik ki, melyek lehetővé teszik egy widget futtatását. Például az UWA formátumot feldolgozó script, a widget kiszolgálását lehetővé tevő kódok, adat proxy-k és egyebek képezik részét.

Exposition PHP Server

Ez a widget szerver teszi lehetővé az UWA widgetek különböző környezetekben történő futtatását, az UWA compilereket foglalja magába, melyek a támogatott widget platformokra történő fordítást végzik el. Az Exposition PHP Librariest is tartalmazza, a célja annak bemutatása, hogy hogyan építhető fel egy widget szerver.

Előzetes

Bár a PHP és JavaScript kódok viszonylag jól dokumentáltak és átláthatóak, egyelőre nincsenek közzétéve részletek azt illetően, hogy hogyan működtethetőek ezek a komponensek együtt. Ez alól kivételt képez az Exposition PHP Server beüzemeléséről szóló gyorstalpaló, de ez sincsen túlrészletezve. Ezt illetően számos konkrét leírás fog napvilágot látni a közeljövőben, és én is próbálok majd ezekről írni bővebben is.

Yahoo! BrowserPlus™

Úgy tűnik hogy egy nagyon aktív hétnek nézünk elébe – így a hét közepén. Most van a Google IO, pénteken Netvibes esemény (angolul megemlíti Tariq Krim is), amiről pedig most írok, az a Yahoo! találmánya, a BrowserPlus. Avagy egy olyan böngészőkiegészítő előzetese, ami erősen kiterjeszti a jelenlegi lehetőségeket, s talán a – most 1 éves – Google Gears versenytársának lehet tekinteni.

Míg a SearchMonkey a kereső optikai tuningja (a találati lista okos információkkal való kiegészítése) volt, addig a BrowserPlus egy másik fronton támadja be a Google-t: egy a Google Gears-hez hasonló böngészőkiterjesztés létrehozásával. A BrowserPlus segítségével képeket méretezhetünk át (egy képgalériába feltöltés előtt ez nagyon sok sávszélességet megtakaríthat), adatokat tárolhatunk, fájlokat drag’n'drop-olhatunk be a böngészőbe, JSON-t tölthetünk be idegen domainről, üzeneteket küldhetünk (lásd LacKac Callout-ja) és egyebek – kis, egymástól független pluginekről van szó, melyek a felhasználó hozzájárulása után gyorsan feltelepülhetnek a böngészőbe, és kifejthetik ott áldásos tevékenységüket. Majd, mert ez most csak egy előzetes betekintő amit láthatunk. Annak viszont nagyon szép, a kiterjesztés hozzáadásához nem kellett még a böngészőt sem újraindítanom, nagyon kényelmesen, gyorsan, flottul feltelepült (még Firefox 3-ra is!). Nem néztem utána, de gyanítom egy mini webszerver települt a gépemre, amin keresztül kommunikálni tud a böngészőben futó JavaScript a külvilággal – másképp ez nem nagyon lett volna lehetséges.

Meglátjuk mi lesz a dologból, de az előzetes elég pozitív képet ad erről a kiterjesztésről, a Yahoo! úgy tűnik hogy az előre menekülést választotta, és belead apait-anyait ami az innovációt illeti. Várom a következőket, ez így nagyon szimpatikus. A Google-nél kicsit berozsdásodtak a fogaskerekek.

A keresők versenye – szerinted?

Nem kell sokat bizonygatnom azt a kijelentést, hogy a Google uralkodik a keresőpiacon, s bár elég jól teljesíti a feladatát, mégis folyamatosan jelentkeznek a versenytársak, nem beszélve a nagy ellenfelekről, mint a Yahoo! és a Microsoft. Nem mindenben jó azonban a Google, és bár folyamatosan vezet be újdonságokat, lehet rajta fogást találni.

A Yahoo! SearchMonkey kapcsán kipróbáltam a Yahoo! keresőjét, a Microsoftét pedig mindig kipróbálom amikor bejelenti Bill Gates, hogy na majd most nyomjuk le a Google-t, a az az igazság, hogy nem túl rózsás a helyzete egyik konkurenciának sem. Az innováció nem rossz (sem a találati lista gazdagabbá tétele, sem pedig az, hogy fizetünk a felhasználóknak), de egyrészt az alapfunkcióval van lemaradva a Yahoo! és a Microsoft, másrészt pedig ezeket a dolgokat a Google is meg fogja tudni valósítani, ha akarja – saját pályán nehéz lesz legyőzni. Vannak olyan piacok, ahol a Google gyengébb, de ezek egyelőre valószínűleg nem rengetik meg a pozícióját. És vannak olyan részterületei is a keresésnek, ahol szintén gyenge eredményeket ad, ilyen például a magyar blogkeresés, de meglepő módon a videók keresését is jobban valósítja meg a YouTube, mint a jobbnak gondolt Google keresőmotor (azaz saját maga ellen is tud veszteni).

Ahogy Balázs is írja, a Google-lel ott kezd baj lenni, hogy elég jól kezdik kiismerni a SEO cégek ahhoz, hogy úgy tudják manipulálni a találati listáját, hogy egyes területeken az kezd használhatatlan lenni. Mivel ezek a területek egyelőre jól elkülöníthetőek, a megoldás egy részét a speciális keresők adhatják, melyek az adott területre optimalizált találatai behúzhatóak lehetnek ilyenkor. Fura, de hasonlót tesz a Google akkor is amikor a Wikipédia oldalait hozza be elsőnek akkor, amikor lexikonszerű információkat keresünk. Persze halad is ebben az irányban a Google.

A bejegyzés apropóját egyébként az adja, hogy készülnek az új vertikális keresők a Minerhez, avagy a blogok, csiripek és videók mellett hamarosan jönnek egyéb keresések is – s azon filózom, hogy mely irányba lehetne haladni úgy, hogy az közérdeklődésre tartson számot. A blogkeresés gasztro mellékszála és a videókeresés komoly sikerek lettek, kérdés hogy lehet-e találni olyan piacot, melyen egyéb keresőktől további látogatókat tud magához vonzani a Miner, vagy meg lehet-e egy olyan keresőt teremteni, mely legalább részben Google konkurens tud lenni – nagyobb arányban a jelenlegi szerény blogkeresési piachoz képest. Ötletek vannak, s jönnek hamarosan – de kiváncsi lennék rá, hogy mire van igény, és nem feltétlenül csak Magyarországon.

Te milyen területen javítanád a Google keresőjét, milyen magyar/nem magyar kereső iránt érdeklődnél?

Update: Tim O’Reilly hozzászólása ehhez a blogbejegyzéshez:

Google App Engine – mennyibe kerül?

A Webalkalmazások hosztingja című bejegyzésemben már említettem a Google App Engine-t, friss hír, hogy bejelentették, hogy mennyibe fog kerülni a kezdeti ingyenes időszak után.

Alapból 500 MB tárhely, és havi 5 millió oldalletöltés megjelenítéséhez elegendő processzor és sávszélesség jár a szolgáltatáshoz, és

  • 0.10 – 0.12 dollár / processzorhasználati óra
  • 0.15 – 0.18 dollár / GB tárhely / hó
  • 0.11 – 0.13 dollár / GB kimenő forgalom
  • 0.09 – 0.11 dollár / GB bejövő forgalom

Persze egyelőre ezekből a számokból csak a lényeg nem derül ki – pl. hogy pontosan hogyan számítódik a processzorhasználat, de ha egy webalkalmazás esetén úgy számolunk hogy folyamatos processzorhasználatot jelent, akkor ez havi 10.000 Ft feletti díjat jelent alapból, amire még rájön a nagyon-nagyon olcsó tárhely, és az elfogadható forgalmi költségek. Összehasonlítva az Amazon S3 áraival, hasonló árazásról van szó.

Ami még érdekes lehet a szolgáltatás kapcsán, hogy a Google képmanipulációs (alap dolgok: átméretezés, forgatás, kivágás) és memcache API-kat is fog adni – ami pedig még mindig fura, hogy egyelőre csak Python áll rendelkezésünkre programozási nyelvként.

Public Relations 2.0

Bár nem vagyok marketinges/PR szakember, múlt héten alkalmam volt előadni az IIR Marketing kompakt kurzusán, ahol nagyrészt marketinges szakemberek voltak mindenféle nagyvállalattól. Az előadásom a Web 2.0-ról és annak hozományairól szólt, és amennyire elcsépelt ma már ez a fogalom, úgy tűnik hogy mégis sikerült így is újakat mondanom. Egy TechCrunch cikket szeretnék belinkelni mert jól sikerült: PR Secrets for Startups, illetve egy hazai próbálkozásról megemlékezni, ami szerintem nem annyira.

A TechCrunch bejegyzésben is elhangzik: a kinyilatkoztató, közlő PR lassan kezd átmenni az interaktív, társalgó közönségkapcsolatba, az olyan megoldások felé ahol azonnali visszajelzést lehet kapni, lásd blogok, fórumok és egyéb megoldások. Az az érdekes, hogy ezeknél a módszereknél jellemzően nem a technológia kerül sokba, inkább annak a szakembernek a megtalálása aki ezt jól, ügyesen képes megoldani. Az őszinte, ügyes kommunikáció talán adottság kérdése is, de nagy része tanulható – ami biztos, hogy teljesen más jellegű, mint eddig. A bejegyzés 12 tippet is felsorol, érdemes átnézni azokat és odafigyelni, akármilyen termékünk céges kommunikációjáról is van szó.

Egy hazai szárnypróbálgatás (via Gina) kapcsán gondolkodtam még el a hétvégén a kérdésről. A női borotvát reklámozó blog talán túlságosan is egyértelműen a gyártó cég reklámjaként működik, s próbálja megfogni az interneten aktív fiatalokat hogy próbálják ki a terméket. A hazai reklámtörvények értelmében tudtommal kötelező feltüntetni hogy ha reklámról van szó, így még ha egy fokkal ügyesebb is lett volna a megoldás a cég szerepének háttérbe tolásával, ezt nem tehették meg (vagy nem is akarták?). Emiatt viszont úgy érzem hogy az egész kommunikáció teljesen hamissá vált, nincs az a csökkent értelmi képességű tini (vagy van?), aki bevenné a vízzel leöntöm, végighúzom és jó lesz a szex színvonalú reklámot. Én egy sokkal őszintébb formát választottam volna, ahol teljes mellszélességgel felvállalja a cég hogy bizony ő áll a blog mögött, és viccesen tesztelik a terméket különböző szituációkban. Mint itt: Will it Blend?. Azt hiszem ez a különbség a futótűzként terjedő vírusmarketing, és a kezdeti szárnypróbálgatás között. Ennek ellenére jó látni, hogy egyre inkább próbálkoznak hazai cégek is blog alapú kommunikációval, szóval csak így tovább! :)

Mi a baj a Twitterrel?

Mármint techikailag: miért van ennyi leállás, milyen problémák vannak a háttérben? A választ elég jól összefoglalja a ReadWriteWeb, ebből kiinduló, de saját hasonló jellegű tapasztalatokkal fűszerezett összefoglaló következik.

Nos, az első és legnagyobb gond az, hogy a Twitter nem arra lett tervezve, mint amire ma használjuk. Egy CMS szerű felépítésben gondolkodtak a fejlesztők, ahol a skálázhatóság megoldása a cache volt – kb.: egy hozzászólás után töröljük a cache-t, majd generáljuk le az oldalt megint. A Twitterből azonban nem CMS nőtt ki, hanem egy üzenetküldő platform, a gyakori frissítések használhatatlanná tették ezt a cache-elési módszert (ugyanis nem csak a saját oldalunk cache-ét kell törölni, hanem minden olyan oldalt, ahol “követ” minket a tulajdonos). A probléma nem kis látogatottságnál, hanem extrémnél van – de ez az amivel a Twitter ma küzd, ráadásul nem beálló, hanem folyamatosan növekvő látogatottságról van szó. És ez az architektúra sajnos nem igazán skálázható ezzel a felhasználási körrel – egyáltalán.

A skálázhatóság problémája ott kezdődik, hogy vajon hogyan tároljuk le ezeket az adatokat. Itt hozom be a személyes tapasztalatokat, konkrétan a Miner.hu-t mellékleteket. Mind a Twitter, mint a mellékletek esetében egy jó nagy adatbázisról beszélünk (Minernél ez 8 millió sor, Twitternél inkább ne is akarjuk tudni). melyből ki kell válogatni bizonyos tulajdonságú elemeket (Twitternél adott felhasználó és barátai csiripjeit, Minernél az adott melléklet blogjaihoz tartozó bejegyzéseket). Ha a lekérdezés eredményét illetően nincs sok elemről szó, akkor nincs hatalmas gond, az adatbázisszerver gyorsan összemixeli az elemeket (felhasználónként, blogonként), és kiköpi magából. A Minernél a film melléklettel indult a gond, aholis bár viszonylag kevés bloggal indultunk, de az egyes blogokban (comment:com, sorozatjunkie) rengeteg bejegyzés szerepelt visszamenőleg, melyek (indexei) már nem fértek bele a memóriába a lekérdezéskor, és elkezdett diszket használni a MySQL. Ugyanez a jelenség a Twitternél is fennáll – memóriaigényes összefésülni különböző felhasználók csiripjeit. Míg a Minernél viszonylag kevés melléklet van, ezért megoldást jelentett az, hogy egy külön táblában is indexeljük a mellékletek bejegyzéseit (így direktben használhatóak indexek, nincs több blog összefésülése), a Twitternél ez nem jó megoldás, hiszen rengeteg felhasználónál, rengeteg fajta leválogatást kell összehozni. Vagy mégis?

Erre a problémára az adatok duplikációját, az adatbázis denormalizációját szokták megoldásként felhozni, avagy egy olyan megoldás jöhet szóba, mely amikor hozzászól valaki egyet, akkor az adott felhasználó adatbázisába történő bejegyzés mellett a többi, őt követő felhasználó adatbázisába is felveszi a hozzászólást. Ez elsőre gyilkosnak tűnhet, de egyrészt ugye a hozzászólás maximum 140 karakter környékén lehet, tehát nincsen szó hatalmas adattárolási igényekről, másrészt pedig az egyes felhasználók adatbázisát jópár különböző szerverre szét lehet szórni, így párhuzamosítható a művelet. Másrészt mostanában divatos nem relációs adatbázisokra építő, jól skálázható elosztott adatbázisok (cloud computing – ismerős?) pont kiválóan használhatóak így.

Persze nem tudom, hogy a Twitter valóban ilyen megoldást választ-e, s hogy pont ilyen problémákkal küzd-e éppen, de valószínűleg – s ebben a belinkelt RWW-s bejegyzés is megerősít – nem olyan messze áll a fentiektől a valóság.

A sok süti hízlal, ne sütit együnk

Első webfejlesztős munkahelyemen (még a múlt évezredben) tanultam meg, hogy a cookie-kkal mértékkel kell bánni, mivel nem korlátlan adattárolási eszközről van szó. Ezzel a legtöbb webfejlesztő valószínűleg tisztában is van, azzal viszont talán nem, hogy mennyi ez a limit, és hogy hogyan lehet megkerülni.

Mindenekelőtt fogadjuk el, hogy ma már modern böngésző nincsen meg cookie kezelés nélkül, és hogy megengedhető kompromisszum a cookie-k használata különböző webes alkalmazások esetén. Persze van, aki kikapcsolja a cookie támogatást, de ha valami komplex webalkalmazást készítünk, mindenképpen szükségünk lesz a cookie kezelésre, ha máshoz nem, hát a beléptetéshez, a session kezeléshez.

Mennyi a limit?

A különböző limiteket, a limitek átlépésének megoldásait viszonylag részletesen szedte össze az NCZOnline egy browser cookie restrictions című bejegyzésében. A közös nevező 30 süti per domain, és sütinként névvel, egyenlőségjellel és értékkel együtt 4095 karakter (vagy byte?). A sütik számát az Opera, egy süti nagyságát pedig az Internet Explorer határolja be, bár itt az Opera 1, a Firefox és a Safari pedig 2 karakterrel előzi meg. Ez azt jelenti, hogy akár 120kB-ot is le tudunk tárolni sütik segítségével, de amikor ezt számolgatjuk, figyeljünk arra, hogy az oldalba még lehet, hogy különböző mérőkódokat, statisztika scripteket is rakhatunk, melyek különböző információk letárolásához cookie-kat használnak!

A limit egyébként abból az időszakból jön, amikor még nem lehetett kapni 1 TB-os winchestert, de azt is lássuk be, hogy ma sem szeretnénk, ha minden weboldal 1 GB-nyi adatot letárolna minden korlátozás nélkül, csak úgy. A kliens oldalon tárolható adatmennyiség limitálása tehát mindenképpen egy hasznos és szükséges megoldás – ezért érdekes, hogy a fenti bejegyzés szerint a Safari segítségével akár 10.000 sütit is beállíthatunk.

Hogy kerüljük meg?

A legegyszerűbb és legbarátságosabb megkerülési forma, ha a cookie csak egy azonosítót tárol, a többit pedig szerver oldalon tároljuk, ehhez a cookie-hoz kapcsolva, de ez csak akkor jó megoldás, ha a kliens oldalon nincsen szükség a teljes adathalmazra. Ha webalkalmazásról van szó, akkor ilyenkor le lehet húzni a letárolt adatokat az oldal betöltődésekor, vagy pedig dinamikusan azt, amire éppen szükség van. Sajnos a JavaScript teljesítménnyel viszonylag kisebb mennyiségű adat dolgozható fel kliens oldalon, néhány művelet elvégzése szerver oldalon gazdaságosabb lehet. Nyilván az alkalmazástól függ, hogy jó-e ez a megoldás.

Ha akár offline is működő alkalmazásokról beszélünk, és tényleg szükségünk van kliens oldali adattárolásra, akkor a Dojo alkalmazáskönyvtár Dojo Storage modulja környékén érdemes nézelődnünk, mely az adott böngészőben éppen rendelkezésre álló megoldáshoz alkalmazkodva többféleképpen is meg tudja oldani az adattárolást. Két megközelítés működik, a Flash alapú, és a böngészőkbe épített, szabványos, de a még nem igazán elterjedt WHAT WG ajánlásra épülő megoldás.

A Flash Local Storage a Flash 6-os változata óta elérhető megoldást használ, így 100kB-ot is le tudunk tárolni a felhasználó engedélye nélkül (kényelmesebben, mint ha a cookie-kkal való bűvészkedéssel tennénk), de ha elérjük ezt a határt, akkor sem kell megállnunk, mert ha a felhasználó engedélyezi, további erőforrásokat érhetünk el (inkrementálisan, 1MB-onként kell engedélyt adni).

A WHAT WG által képbe hozott DOM Storage API a Firefox 2.0-tól elérhető, meglepő módon nem túl ismert lehetőség. Érdemes a Firefox oldalán levő dokumentációt elolvasni ezügyben, ott a konkrét megvalósításról kaphatunk információkat. A doksikban nem szerepel, és túl sok információt nem találtam a dologról, de kb. 5MB-nyi információ tárolható le ezen a módon John Resig szerint.

Úgy emlékszem, hogy volt egy időszak, amikor a Dojo Storage is támogatta, de ma már valamiért nem, a Google Gears megoldását. A Gears böngésző kiterjesztésnek az egyik szolgáltatása egy a SQLite interfész, mely segítségével emlékeim szerint korlátlanul használhatjuk a böngésző által elérhető tárolókapacitást, miután a felhasználó engedélyt adott az adott webalkalmazásnak a hozzáférésre. Gears sajnos nincsen (még?) Firefox 3-ra, amúgy Firefox 2, Internet Explorer böngészőkben, Mac OS X, Linux és Windows XP/Vista (plusz Windows Mobile 5 és 6) alatt is elérhető.

Egyebek

Ha nem webalkalmazást írunk, hanem asztali környezetben futó HTML+CSS+JS alkalmazást, akkor több lehetőségünk van, az egyik a “sima” fájl alapú tárolás, Firefox motor esetén pedig akár SQLite alapokon is dolgozhatunk.

Összefoglalás

Ha tényleg szükségünk van valamilyen kliens oldali adattárolásra (gondoljuk végig!), akkor a fenti megoldások közül lehet érdemes választani. A Flash elég sok böngészőn elérhető, a Firefox szépen terjed, a Gears pedig talán kijön Firefox 3-ra is (vagy csavarnak egyet a dolgon valahogy a szabványos megoldások irányába).

Yahoo! SearchMonkey

A Yahoo-Microsoft csatározás előtt dobta be a köztudatba a Yahoo! a SearchMonkey-t, mely felforgathatja a keresőkről alkotott elképzeléseinket, és még ha nem is tesz így, akkor is egy innovatív és bátor lépés a cég részéről.

A SearchMonkey több összefüggő lehetőség összerántása a Yahoo! keresőjének a megújítása céljából:

  1. Szemantikus adatok megjelenítése a találati listában, ahol a mikroformátumok, RDF, különböző egyéb standard XML formátumok, API-k (mint az OpenSearch) feldolgozása, és a találati listában megjelenítése történik. Felsorolják még az oldal kivonatolást is.
  2. Alkalmazások készítése, avagy “bárki” készíthet egy adott szolgáltatáshoz olyan kisalkalmazást, mely telepíthető a Yahoo! Search oldalán (ahogy egy Facebook alkalmazás, vagy egy Netvibes widget), és utána megjelenik a találati listában.
  3. A felhasználók is testreszabhatják a keresési eredményeket.

Ez a lépés több mint ügyes, és (nem)kicsit felrázhatja a keresőpiacot, bár attól “tartok”, hogy nem elég, hiszen gyorsan megjelenhetnek azok a megoldások, melyek a konkurens keresőkben is valamilyen trükkel “futtathatóvá” teszik ezeket az alkalmazásokat Ami igazán Google gyilkos lenne, ha a Yahoo engedné a találati lista manipulációját is – mivel ez a Google szent tehene. Más kérdés, hogy a Yahoo az egész megoldást PHP-re építi, melyek nála futtathatóak – a Google-nél pedig (még) nem hivatalosan támogatott nyelv a PHP. Az biztos, hogy a Google is lépni fog, ha a megoldás sikeres lesz. A Microsoft keresőjéről pedig csak Bill Gates beszél.

Alapvetően két megoldás van a keresési találatok megjelenésének módosítására, az egyik Infobar (infósáv), a másik pedig Enhanced Result (bővített/javított találat). Ez utóbbi a keresési találat megjelenését változtatja meg, az előbbi pedig egy csíkot tesz ki a keresési találat alá. A csík akkor jelenik meg, amikor:

  • az alkalmazásunk túl általános, minden keresési találatot módosítani szeretne
  • az alkalmazásunk túl “lassú”, mert külső adatforrásból dolgozik, és lassítaná a keresési oldal megjelenítésének folyamatát
  • a módosított megjelenítésű találathoz nem csak az adott weblapról ránt be képet, vagy nem az adott weblapra mutató linket ad meg
  • nem szabványosított megjelenítéssel jeleníti meg a találatot
  • több alkalmazás is megcélozta az adott keresési találatot

A “rossz” hír az, hogy mindenképpen telepíteni kell a felhasználónak egy ilyen alkalmazást, avagy nem úgy működik, hogy ha van valamilyen szemantikus adat az oldalunkon, akkor az meg fog automatikusan jelenni a Yahoo kereső találati listájában.

Az Infobar megjelenése:

Az Infobar a lenyíló menüi alapból az Enhanced Result formájában jelennek meg, de saját megjelenítést adhatunk nekik.

Az Enhanced Result megjelenítése:

Az Enhanced Result az alábbi elemekből áll:

  • Cím — A cím a találat első sorában jelenik meg címként. A mögötte levő URL nem változtathaó meg.
  • Kép — Az előnézeti kép bal oldalra igazítva jelenik meg.
  • Összefoglalás — A cím alatt, a képtől jobbra kerül. Négy sor áll rendelkezésünkre, ha megadunk linket, szótárat (lásd két következő lehetőség), akkor azok az összefoglalás helyét fogják csökkenteni.
  • Linkek — Négy linket adhatunk meg, melyek a találati elem hosztjára kell, hogy mutassanak.
  • Szótár — Kulcs/érték párok, avagy egy cím és egy hozzá tartozó érték – ebből is négy lehet. A képtől jobbra jelennek meg, metainformációk közlésére használhatóak.

Ügyesen összerakott lehetőségek, és a dokumentáció is kellemesre, jól használhatóra sikerült. Az alkalmazásépítésben egy kis varázsló segíthet minket. Ja, indult egy verseny is!

MySQL 6.0 online backup

A MySQL 6.0 online backup lehetőségéről már írtam (Webadmin rövidhírek #2), most viszont napvilágot látott egy részletesebb bemutatója is, amit be kell linkelnem. A 6.0 verzió egy olyan újdonságáról van ugyanis szó, ami miatt mindenképp érdemes lesz átállni. Mondom persze ezt akkor, amikor még az 5.1 sem jelent meg, de hát…

A lényeg:

The word “online” means “without blocking”. So, unlike earlier backup solutions which could make all other jobs hang, the Online Backup statements will allow certain Database Manipulation Language statements to go on concurrently. Some locking still occurs, but it’s minimal.

Avagy úgy lehet backupolni, hogy a backup folyamat nem fogja megakasztani az SQL műveleteket. Aki kis adatbázis táblákkal dolgozik, annak ez nem olyan hatalmas előny, de a miner.hu kapcsán folyamatos szívást jelent a több 10 GB-nyi adat megnyugtató mentése. Alapból ha “simán” backupolnánk, a legnagyobb, 10 GB-os táblánál negyed óráig is blokkolva lennének a kérések, és ez bizony nem jó. Bár ezt meg lehetett oldani egy slave adatbázisszerver beállításával, aminél egyáltalán nem baj a blokkolás backup közben, de sajnos ez sem fenékig tejfel, mert ha inkonzisztens lesz a slave, akkor az egész mehet a kukába. Az online backup ebből a szempontból sokkal tisztább és szárazabb érzésnek tűnik, és lehetővé teszi például azt is, hogy legalább a slave-nek életet lehet adni úgy, hogy nincs leállás.

Szóval instant get lehet, majd amikor megjelenik. Év végére ígérik.

Google Doctype

A Google-lal nehéz a dolga az embernek (nem számítva azt, hogy sohasem tudom hogy a Google-lal vagy hogy a Google-lel a helyes-e), hiszen egyik nap olyat csinál, melynek a megítélése legalábbis kérdéses, másik nap pedig olyat, mely előtt megemeli a kalapot az ember. A Google Doctype, a kicsit megtévesztő nevű, webfejlesztőknek szóló dokumentumhalmaz ez utóbbi kategóriába esik.

A kezdetnek is elég szép információmennyiséggel feltöltött anyag wikipédiaszerűen szerkeszthető, a webes biztonság, DOM manipuláció, CSS-sel kapcsolatos lehetőségek, tippek és trükkök mellett referenciát is kínál, jó minőségben, egész részletesen. Gyanítom, hogy egy már régebb óta létező, belső anyagukat tették most elérhetővé és közkinccsé, mindenesetre valószínűleg ezzel mind a Google, mind pedig a webfejlesztő közönség jól járt, hiszen a már most jó anyagra várhatón többen is rácuppannak, és bővítik még bővebbre, részletesebbre.