Röviden: sajnos lépten-nyomon Hosszabban: munkahelyen például rettenet hosszú (több ezer soros) css-ek vannak, eléggé bonyolult dokumentumszerkezetekkel fűszerezve; mivel több fejlesztő is dolgozik / dolgozott a kódon, nehéz karbantartani, lecserélni a legacy kódrészeket, új megoldásokat implementálni stb.

Példának okáért e blog szerzője sokat tett azért, hogy teszem azt IE5.5 (sok más, akkoriban kevésbé jó böngésző) alatt is működjenek dolgok, amik bonyolultságuk miatt nem triviálisak. Ilyenkor egy idő után előjön, hogy X böngésző menjen a szülő anyjába és betesz egy workaroundot v. hacket, amiért szvsz nem hibáztatható.

A kód nagyságrendekkel való növekedése és a dependenciák miatt a helyzet oda vezetett, hogy az egyik programozónk készített egy ügyes kis eszközt arra, hogy anélkül, hogy új css filet nyitnál mondjuk az ie6 dolgainak v. inline style-t használnál, az adott cssből egy szervlet “kiemeli” ezeket az ie6 ruleokat, létrehoz egy cdata leválogatást és cachelve küldi az ie6nak a speciális css fájlt. Még emellett az igen hasznos megoldás mellett is tömegesen jön elő például z-index csúszás v. a másik kedvenc, a haslayout probléma.

Balogh Tibor: (Kérésednek megfelelően javítottam a hozzászólásod megjelenésén.) Az első egy a szabványhoz igazodó, egyedi, dokumentált megoldás, HTML kódrészt lehet vele IE6-ra (a példádban összes IE-re) célozni. A második egy böngésző hibát kihasználó hack, CSS kódrészt lehet vele IE6-ra célozni. Gyakorlati különbséget nem látok a kettő között, egyik sem rontja el az oldal validációját, általában véve ízlés kérdése hogy ki melyiket használja ha IE6-ról van szó. A float kérdést illetően én a csilagos megoldást tartom praktikusabbnak, mivel egy helyen tartja az összetartozó CSS definíciókat (az IE6-nak, és a más böngészőnek szólót), egyszerűbb a karbantartás. Ha nem IE6 targetálás a cél, akkor meggondolandó a feltételes megjegyzés. Alapjában véve ugye nem jó ötlet konkrét böngészőre külön lőni, de adott esetben célszerű lehet.

az ie6 és elődei viszont “benyelik” és értelmezik azokat a definíciókat is, ahol ez a cseles előtag kontextusként szerepel

gyakorlatban ez a definíciópáros:

#content { color: #000; }
* html #content { color: #f00; }

szabványkövető böngészőnél és ie7-nél fekete; ie6 és alatta piros betűszínt állít be.

Nekem nem kell ie6 “alatt” vagy legacy kódokkal dolgoznom szerencsére. Vajon ezért lehet, hogy a hackelést el tudom/tudtam kerülni (azért a box-model-hack nekem is megvolt…) ?

elnézést a blog háziurától, ha offolnék ezzel!

az nyilvánvaló, hogy nem kell mindenáron hackelni, sőt, amennyire lehet, kerüljük – szerintem ebben nincs vita köztünk; előfordul azonban, amikor több száz / ezer soros (szabványkövető) css megírása után bizony elő kell venni a bevált trükköket, mert nem nagyon van más lehetőség / idő; azért is linkeltem be a hack management linket, mert nem az a kérdés, hogy hackeljünk-e, hanem, hogy miképp

Általában bad practice-nek és nem “ügyes filter”-nek tartom a hack-eket, rövid távú előnyökkel.

yaanno: nekem szerencsére nem muszáj az ie6-ot quirks módban bármire is rábírnom (vagy félreértettem valamit?).
Nekem a “takarékos és ügyes”-ről a szelektorok elé írt “_” vagy “xx” jut eszembe, amik ugyan gyorsan és ügyesen ártalmatlanítják a kommentelendő definíciókat, viszont rendszerint benn is maradnak a css fájlban, nem növelve az “elegancia-faktort”.