A Google hivatalos webfejlesztőknek szóló blogjában arra kér minket, hogy a dinamikusan (értsd: adatbázis jellegű forrásból) kiszolgált tartalmakat ne rejtsük statikus (értsd: GET paramétereket nem tartalmazó) URL-ek mögé. Szerintem hülyeséget beszélnek (ingyensört osztogattak?), de ezt kiegészítem azzal, hogy érdemes figyelni egyes tanácsaikra.
A blogban definiálják azt, hogy szerintük mi a statikus, és mi a dinamikus webcím:
Mi a statikus URL?
A statikus URL nem változik, és tipikusan nem tartalmaz URL paramétereket. Így néz ki például: http://www.example.com/archive/january.htm. Statikus címekre a Google keresőjében a filetype:htm definiálásával tudsz keresni. Az ilyen oldalaknak a a frissítése időigényes lehet, főként ha a tartalom mennyisége gyorsan nő – minden egyes oldal ugyanis kézzel készül. Emiatt a sok oldalból álló, gyakran frissülő oldalaknak, mint például a webáruházak, fórumok, blogok és tartalomkezelő rendszerek, dinamikus URL-eket célszerű használnia.
Nem igazán értem, hogy 2008-ban miért kell a DOS-os időkből ránk maradt HTM kiterjesztéssel példálózni, és hogy mi köze van a dinamikusan előálló tartalmaknak ahhoz, hogy dinamikus címet kéne használnunk. De nézzük a dinamikus URL definíciójukat:
Mi a dinamikus URL?
Ha egy oldal tartalma adatbázisban van tárolva és onnan van kiszolgálva a felhasználó kérésére, dinamikus URL-ek használata a célszerű. Ebben az esetben az oldal alapvetően egy sablonként szolgál a tartalom számára. Általában egy dinamikus URL így néz ki: http://code.google.com/p/google-checkout-php-sample-code/issues/detail?id=31. Egy dinamikus URL-t a benne levő ? = & karakterek segítségével tudsz felfedezni. A dinamikus URL-eknek megvan az a hátrányuk, hogy a különböző URL-ekhez ugyanaz a tartalom tartozhat. Vagyis egyes felhasználók esetlegesen különböző címeket használnak ugyanarra a tartalomra való linkeléskor. Ez egy ok, amiért a webfejlesztők statikus címekké szeretnék alakítani az URL-eket.
Ezt a logikát nem értem (vagy az angolom bűn rossz, és teljesen félrefordítottam – lehet). A statikus-dinamikus URL definícióját el tudom fogadni, avagy ha vannak GET paraméterek egy URL-ben, akkor hívjuk dinamikus címnek, ha nincsenek, akkor pedig statikus címnek. Az, hogy ezek az oldalak éppen adatbázisból, lemezről, memóriából, TDK SA90 High-Bias kazettáról vagy éppenséggel a nagymama lyukkártyájáról érkeznek, azt viszont nem mosnám össze azzal, hogy hogyan néz ki a címük.
Az ma már elég evidens megoldás, hogy a nagyon kis, vagy speciális weboldalak kivételével szinte mindenhol dinamikusan, programkód segítségével történő oldalkiszolgálás van a háttérben. Az is biztos, hogy azokat a tartalmakat, melyek jellemzően nem változnak az idő során, célszerű statikus URL-eken kiszolgálni.
A Google tanácsát nem szeretném azonban megfogadni. A http://webakademia.hu/2008/09/dinamikus-vagy-statikus URL ugyanis bár dinamikusan van kiszolgálva, de statikus, a hozzászólások és az oldalsáv kivételével változatlan tartalmat jelöl, és ha a hozzászólásokat vagy az oldalsávot viszonylag ritkán indexeli le a Google, akkor sincsen nagy gond. Ez az URL emberbarát, linkeléskor látni hogy várhatóan milyen tartalom van a cím mögött, sőt, még azt is, hogy milyen régi az a tartalom. Hozzáteszem, maga a Google alakíttatta ki velünk ezt a címet, mivel az URL-ben levő szöveges információt is felhasználja, és pozitívan díjazza a tartalmak rangsorolásakor.
De ez csak a bevezetése volt a bejegyzésnek, még folytatódik:
Statikussá alakítsam a dinamikus címeimet?
Íme néhány pont ami szem előtt tartandó a dinamikus URL-ekkel történő munka során:
- Elég nehéz helyesen létrehozni és karbantartani azokat az újraírókat, melyek a dinamikus címeket statikusnak tűnő címekké alakítják.
- Sokkal biztonságosabb az eredeti dinamikus cím kiszolgálása felénk, és a problémás paraméterek felismerésének és kezelésének ránk bízása.
- Ha át szeretnél írni egy címet, a dinamikusnak tűnő címek kezelésekor távolítsd el a felesleges paramétereket.
- Ha statikus URL-en szeretnél kiszolgálni dinamikus URL helyett, hozd létre a statikus párját a dinamikus tartalmadnak.
Az első pont nettó hülyeség. Ma már szinte a kezdő programozó is le tudja kezelni a statikusnak tűnő, ember- (és kereső-, de psszt) barát címeket, és a legtöbb CMS rendszer támogatja is azokat. Nem nehéz.
A kettes pontot illetően szép, hogy a Google saját magából indul ki, de azért mégiscsak úgy érzem, hogy nem a Google robotjának kényelmét kellene kiszolgálnom akkor, amikor eldöntöm, hogy milyen URL-eken szolgálom ki egy weblap bizonyos tartalmát. Ráadásul nem tudom, hogy miért lenne biztonságosabb rábízni a Google-re ezt a feladatot, amikor nagyon sokat tudok nekik segíteni akkor, amikor jelzem hogy mi a stabil, állandó tartalom az oldalon (statikus URL), és mi az, ami viszonylag gyakran változik, és a tartalom nagyban függ az URL-ben levő paramétertől (dinamikus URL).
A harmadik és negyedik pont ebben a megfogalmazásban nehezen feldolgozható.
Ezután FAQ jellegűen megpróbálnak eloszlatni pár tévedést, melyet most nem idéznék, de összefoglalnék és hozzáfűzném a személyes véleményemet:
- A bejegyzés írója szerint tévhit, hogy a statikus/statikusnak tűnő URL-ekből álló oldal indexelése könnyebb lenne. Ők is jelzik, hogy a statikus URL-ek előnyösek lehetnek mert felhasználóbarátabbak. Ennek ellenére jelzik, hogy a dinamikus címeket kellene favorizálnunk a statikus helyett. Valahol értem a logikát, azt, hogy egy dinamikus URL-ekből álló oldalcsoport leindexelése, feldolgozása könnyebb lehet, de az teljes homály számomra, hogy a felhasználóbarát megoldással szemben miért javasol egy olyan megoldást a Google, amely minimális előnyt jelenthet csak számukra (szerintem ugyanúgy kezelni tudják egy statikus URL-ekből álló oldal indexelését, mint egy dinamikus URL-ekből állóét, az algoritmusban egyszerűen mást kell dinamikus résznek tekinteni).
- Szeretnék eloszlatni azt a téveszmét, miszerint a dinamikus URL-eket nem (illetve nehezebben) tudja egy keresőmotor leindexelni. Azt írják, hogy problémájuk lehet abból, ha egyes a Google számára értékes információkat hordozó paramétereket esetlegesen elrejtünk, és azt tanácsolják, hogy tartozkódjunk a dinamikus címek statikussá tételétől. A miértre nem adnak kielégítő magyarázatot.
- Azt a tévhitet is cáfolják, miszerint a 3-nál több paramétert tartalmazó dinamikus URL-ek használata gondot okozna a robotoknak. Szerintem gondot okozhat, az lehet hogy az ő robotjuk bírja a strapát.
A folytatást hanyagolnám, ugyanaz, mint amiről eddig szó volt. Még azt is megtudhatjuk, hogy a session azonosítóknak, és a nulla információt hordozó paramétereknek nem az URL-ben a helye (tudtuk). Ez az egyetlen értelmes és hasznos mondanivalója a bejegyzésnek.
A zárás:
Reméljük ez a cikk hasznos volt és segít a dinamikus címek körüli kérdések megértésében. Csatlakott bátran a vitacsoportunkhoz ha további kérdésed van.
Írta Juliane Stiller és Kaspar Szymanski, a Kereső Minőségbiztosítási Csapatból
Nem, nem volt hasznos, és ez látható a hozzászólásokból is. Mindegyikben ott a kérdőjel. Oké Juliane és Kaspar, jó vicc volt, most már viszont ideje lenne törölni vagy megmagyarázni ezt a bejegyzést. Nem április elseje van.
