Konrád is írt róla, Doransky is, gondoltam elmondom a véleményemet én is, főként az utóbbi bejegyzésre reagálva (Konrádnál már reagáltam, persze félre lett értve, mert a bejegyzés is kicsit vegyes volt).
Először is, Konrád konkrétan a bloggerek kapcsán írt a véleményvezérekről, de nem csak bloggerek körében vannak véleményvezérek. Ez okozott is egy kis kavarodást a válaszokban. Amiket leírt pontokat azokat én is osztom, úgy gondolom hogy nagyon jól összeszedte a teendőket: ha van egy jó véleményvezérünk, akkor milyen módon, eszközökkel tudjuk kihasználni ezt a lehetőséget marketing szempontból. Doransky összemosta a Twitter szolgáltatás véleményvezéreit úgy általában a véleményvezérséggel, és ennek kapcsán bár nem mondott rosszat, de az így ebben a formában csak félrevisz, és nem a lényegről szól.
Nézzük, hogy miből indulunk ki: van egy szolgáltatásunk, és azt szeretnénk hatékonyan népszerűsíteni. Mindenekelőtt egy nagyon-nagyon, ha nem a legfontosabb dolog, hogy egy szolgáltatás beindítását egy használható, minél kevesebb hibát tartalmazó dologra, magára a jól megcsinált szolgáltatásra kell alapozni. Rossz szolgáltatást is lehet persze reklámozni (ahogy nagyon sokan csinálják is), és hát szép nagy becsapódásokat is láthattunk az utóbbi években.
Ha van egy jó szolgáltatásunk, akkor célszerű párbeszédet generálni a felhasználókkal, és a visszajelzéseik alapján gyorsan ki kell javítani az esetleges hibákat, kapcsolatot kell kiépíteni velük hogy minél elégedettebbek legyenek, mert könnyen lehet bármelyikükből helyben véleményvezér, illetve mert mozgósíthatják kapcsolati körüket annak függvényében, mennyire elégedettek. A geek felhasználók amennyiben nem képeznek célcsoportot, maximum a szolgáltatás coolfaktorát fogják meghatározni, ami egy fontos segítség lehet, de nem ettől lesz több felhasználónk.
Hogy milyen is az a jó szolgáltatás, abban egy jól kiválasztott szakember segíteni tud. Aki nem feltétlenül véleményvezér. De ha véleményvezér a szakmájában, az már jelenthet valamit.
Innen jön a lényeg: A véleményvezér tehát egy másik történet, mert nem az a kérdés hogy véleményvezér-e valaki, hanem hogy milyen közegben az. Egy a szolgáltatás célközönségét elérő véleményvezér igenis iszonyat sokat tud segíteni, és igenis lehet rá alapozni. Az adott közegben pedig azért véleményvezér valaki, mert ért ahhoz a közeghez, és ismeri annak működését.
Szeretném azt is hozzátenni, hogy tegyünk különbséget aközött is hogy utálok valamit, és hogy ismerem annak lehetőségeit, mechanizmusait. Nekem legalábbis két véleményem szokott lenni egy szolgáltatásról: az, hogy nekem mennyire tetszik, és az, hogy szerintem mennyire fog működni, ki tud a célközönség lenni, és a célközönségnek mennyire fog tetszeni. Hogy ha nekem nem tetszik, attól még lehet jó szolgáltatás. Hogy ha nekem tetszik mint geeknek, lehet hogy a célcsoportja olyan szűk hogy nem bírja eltartani majd magát. Egy amúgy szinte minden szempontból rossz szolgáltatás is lehet, hogy betalál egy célcsoportot, akik aztán használni fogják, kérdés, hogy elég lesz-e annyi ember. És vannak olyan szolgáltatások is, melyeket a lendület vihet tovább.
Az érdekesebb kérdés, hogy ha szerintem működni fog valami a célcsoportjában, akkor tényleg működik-e, s ha szerintem nem fog működni, akkor tényleg változtatni kell-e rajta? Továbbmegyek, ha fogalmam sincs, hogy működni fog-e valami, össze tudom-e gereblyézni az ehhez szükséges információkat, vagy nem? Abban, hogy mi fog tudni működni, sokszor nem tudom megmondani a tutit, maximum egy jó becslést tudok adni, bár ez elvileg érthető, hiszen nagyon sokmindentől múlhat egy dolog sikere. Abban, hogy ha valami nem fog tudni működni, abban a tapasztalataim szerint elég jó vagyok, persze kérdés hogy azért-e mert életképes szolgáltatásból kevés volt és szidok mindent, vagy pedig azért, mert valóban tudok is valamit. Ezt az olvasóra bízom, nekem megvan erről a véleményem, viszont most nem rólam beszélünk.
Térjünk is vissza a beszédtémánkhoz. A szakember tehát arra jó, hogy segít kialakítani a szolgáltatást. A véleményvezér pedig arra, hogy a közegében tudja reklámozni azt, és a tapasztalataira építve az adott szolgáltatástípusról tud mondani nekünk dolgokat. Ha ösztönösen lesz véleményvezér, akkor kevésbé fog tudni szaktanácsokat adni, ha tudatosan, akkor kvázi szakemberként tekinthetünk rá.
Avagy a Twitteren tobzódó felhasználók szuperül használhatóak arra, hogy maximum 200 főnek vegyes területekről (lásd mennyi követőjük van, és kik a követőik) reklámozzák a szolgáltatásod, de ez nyilván általában véve semmire sem jó ha a felhasználótoborzás a célunk. A Twitteren nem azért lesz véleményvezér valaki, mert jó szakember, hanem mert a Twitteren kialakult mechanizmusok szerint jó a beszélőkéje. Ettől majdnem teljesen függetlenül azonban a Twitteres véleményvezérek egy része szakmájában is jó, ne adj isten véleményvezér (a szakmai közönség előtt), vagy lehet hogy “csak” egyéb csatornáin több embert el tud érni a célközönségünből, tehát azt sem jelenthetjük ki általában és örökérvényűen, hogy ha valakit megnyerünk, akkor segítségével nem tudunk eljutni olyan véleményvezérhez, aki majd aztán hatékonyan bereklámozzák a szolgáltatásunkat.
A bloggerekkel ugyanez a helyzet, csak több közegről beszélünk. Van olyan blogger aki a geekeket tudja hatékonyan elérni, van olyan aki a marketinges szakmát, van olyan amelyik a webfejlesztőit, van olyan, amely a könyvtárosokat, van olyan, mely a félgeek háziasszonyokat, van olyan, aki a hőbörgő tömegeket, van olyan, aki a sorozatfüggőket, van olyan, aki… És a dolog akkor kezd el izgi lenni, amikor egy blogger előfordul egy fórumban, a twitteren vagy egy ötezer fős céget vezet, mert a szálak részben összekuszálódtak, és emiatt is nehéz lesz kijelenteni általánosságokat.
Sokfajta véleményvezér van, mert végtelen a közegek száma: Pistát, a sarki kocsma véleményvezérét nem fogom megkérni arra hogy reklámozza elit éttermemet, ellenben a sarki kocsma kocsmárosaként arra megkérhetem, hogy a macifröccs koktélomat kóstolja meg, és mondja el a többieknek hogy finom-e. Hogy ne ezzel az igen frappáns 
mondattal zárjam le a dolgot, merengjünk el azon is hogy mi van a jellemzően 0% esélyű helyzetben, hogy ha Pistánk egy fura ember, és amellett hogy kocsmázni jár a haverokkal és a kocsma legnépszerűbb embere, “titokban” van neki egy jól menő elit éttermekkel foglalkozó blogja is. Ennek a nem túl egyszerű képletnek a megértését hiányolom a hazai PR szakmából, pedig vannak érdekes és jó lehetőségek.
