Konrád is írt róla, Doransky is, gondoltam elmondom a véleményemet én is, főként az utóbbi bejegyzésre reagálva (Konrádnál már reagáltam, persze félre lett értve, mert a bejegyzés is kicsit vegyes volt).
Először is, Konrád konkrétan a bloggerek kapcsán írt a véleményvezérekről, de nem csak bloggerek körében vannak véleményvezérek. Ez okozott is egy kis kavarodást a válaszokban. Amiket leírt pontokat azokat én is osztom, úgy gondolom hogy nagyon jól összeszedte a teendőket: ha van egy jó véleményvezérünk, akkor milyen módon, eszközökkel tudjuk kihasználni ezt a lehetőséget marketing szempontból. Doransky összemosta a Twitter szolgáltatás véleményvezéreit úgy általában a véleményvezérséggel, és ennek kapcsán bár nem mondott rosszat, de az így ebben a formában csak félrevisz, és nem a lényegről szól.
Nézzük, hogy miből indulunk ki: van egy szolgáltatásunk, és azt szeretnénk hatékonyan népszerűsíteni. Mindenekelőtt egy nagyon-nagyon, ha nem a legfontosabb dolog, hogy egy szolgáltatás beindítását egy használható, minél kevesebb hibát tartalmazó dologra, magára a jól megcsinált szolgáltatásra kell alapozni. Rossz szolgáltatást is lehet persze reklámozni (ahogy nagyon sokan csinálják is), és hát szép nagy becsapódásokat is láthattunk az utóbbi években.
Ha van egy jó szolgáltatásunk, akkor célszerű párbeszédet generálni a felhasználókkal, és a visszajelzéseik alapján gyorsan ki kell javítani az esetleges hibákat, kapcsolatot kell kiépíteni velük hogy minél elégedettebbek legyenek, mert könnyen lehet bármelyikükből helyben véleményvezér, illetve mert mozgósíthatják kapcsolati körüket annak függvényében, mennyire elégedettek. A geek felhasználók amennyiben nem képeznek célcsoportot, maximum a szolgáltatás coolfaktorát fogják meghatározni, ami egy fontos segítség lehet, de nem ettől lesz több felhasználónk.
Hogy milyen is az a jó szolgáltatás, abban egy jól kiválasztott szakember segíteni tud. Aki nem feltétlenül véleményvezér. De ha véleményvezér a szakmájában, az már jelenthet valamit.
Innen jön a lényeg: A véleményvezér tehát egy másik történet, mert nem az a kérdés hogy véleményvezér-e valaki, hanem hogy milyen közegben az. Egy a szolgáltatás célközönségét elérő véleményvezér igenis iszonyat sokat tud segíteni, és igenis lehet rá alapozni. Az adott közegben pedig azért véleményvezér valaki, mert ért ahhoz a közeghez, és ismeri annak működését.
Szeretném azt is hozzátenni, hogy tegyünk különbséget aközött is hogy utálok valamit, és hogy ismerem annak lehetőségeit, mechanizmusait. Nekem legalábbis két véleményem szokott lenni egy szolgáltatásról: az, hogy nekem mennyire tetszik, és az, hogy szerintem mennyire fog működni, ki tud a célközönség lenni, és a célközönségnek mennyire fog tetszeni. Hogy ha nekem nem tetszik, attól még lehet jó szolgáltatás. Hogy ha nekem tetszik mint geeknek, lehet hogy a célcsoportja olyan szűk hogy nem bírja eltartani majd magát. Egy amúgy szinte minden szempontból rossz szolgáltatás is lehet, hogy betalál egy célcsoportot, akik aztán használni fogják, kérdés, hogy elég lesz-e annyi ember. És vannak olyan szolgáltatások is, melyeket a lendület vihet tovább.
Az érdekesebb kérdés, hogy ha szerintem működni fog valami a célcsoportjában, akkor tényleg működik-e, s ha szerintem nem fog működni, akkor tényleg változtatni kell-e rajta? Továbbmegyek, ha fogalmam sincs, hogy működni fog-e valami, össze tudom-e gereblyézni az ehhez szükséges információkat, vagy nem? Abban, hogy mi fog tudni működni, sokszor nem tudom megmondani a tutit, maximum egy jó becslést tudok adni, bár ez elvileg érthető, hiszen nagyon sokmindentől múlhat egy dolog sikere. Abban, hogy ha valami nem fog tudni működni, abban a tapasztalataim szerint elég jó vagyok, persze kérdés hogy azért-e mert életképes szolgáltatásból kevés volt és szidok mindent, vagy pedig azért, mert valóban tudok is valamit. Ezt az olvasóra bízom, nekem megvan erről a véleményem, viszont most nem rólam beszélünk.
Térjünk is vissza a beszédtémánkhoz. A szakember tehát arra jó, hogy segít kialakítani a szolgáltatást. A véleményvezér pedig arra, hogy a közegében tudja reklámozni azt, és a tapasztalataira építve az adott szolgáltatástípusról tud mondani nekünk dolgokat. Ha ösztönösen lesz véleményvezér, akkor kevésbé fog tudni szaktanácsokat adni, ha tudatosan, akkor kvázi szakemberként tekinthetünk rá.
Avagy a Twitteren tobzódó felhasználók szuperül használhatóak arra, hogy maximum 200 főnek vegyes területekről (lásd mennyi követőjük van, és kik a követőik) reklámozzák a szolgáltatásod, de ez nyilván általában véve semmire sem jó ha a felhasználótoborzás a célunk. A Twitteren nem azért lesz véleményvezér valaki, mert jó szakember, hanem mert a Twitteren kialakult mechanizmusok szerint jó a beszélőkéje. Ettől majdnem teljesen függetlenül azonban a Twitteres véleményvezérek egy része szakmájában is jó, ne adj isten véleményvezér (a szakmai közönség előtt), vagy lehet hogy “csak” egyéb csatornáin több embert el tud érni a célközönségünből, tehát azt sem jelenthetjük ki általában és örökérvényűen, hogy ha valakit megnyerünk, akkor segítségével nem tudunk eljutni olyan véleményvezérhez, aki majd aztán hatékonyan bereklámozzák a szolgáltatásunkat.
A bloggerekkel ugyanez a helyzet, csak több közegről beszélünk. Van olyan blogger aki a geekeket tudja hatékonyan elérni, van olyan aki a marketinges szakmát, van olyan amelyik a webfejlesztőit, van olyan, amely a könyvtárosokat, van olyan, mely a félgeek háziasszonyokat, van olyan, aki a hőbörgő tömegeket, van olyan, aki a sorozatfüggőket, van olyan, aki… És a dolog akkor kezd el izgi lenni, amikor egy blogger előfordul egy fórumban, a twitteren vagy egy ötezer fős céget vezet, mert a szálak részben összekuszálódtak, és emiatt is nehéz lesz kijelenteni általánosságokat.
Sokfajta véleményvezér van, mert végtelen a közegek száma: Pistát, a sarki kocsma véleményvezérét nem fogom megkérni arra hogy reklámozza elit éttermemet, ellenben a sarki kocsma kocsmárosaként arra megkérhetem, hogy a macifröccs koktélomat kóstolja meg, és mondja el a többieknek hogy finom-e. Hogy ne ezzel az igen frappáns 
mondattal zárjam le a dolgot, merengjünk el azon is hogy mi van a jellemzően 0% esélyű helyzetben, hogy ha Pistánk egy fura ember, és amellett hogy kocsmázni jár a haverokkal és a kocsma legnépszerűbb embere, “titokban” van neki egy jól menő elit éttermekkel foglalkozó blogja is. Ennek a nem túl egyszerű képletnek a megértését hiányolom a hazai PR szakmából, pedig vannak érdekes és jó lehetőségek.
vannak
bár sokszor elsőre olyan egyszerűek tűnik minden,aztán kiderül ám, hogy mégse….
Doranskynál sokkal kézzelfoghatóbb, plasztikusabb megközelítéssel vázoltad fel ugyan, de még mindig kicsit olyan, mintha az interneten kívüli trendeket figyelembe sem vennéd.
A twitter egy külön posztot megérne, ki kit követ, kit ki követ, mennyire és milyen irányba visz.
Amennyiben a véleményvezér elemzést, egy nagyon szűk szakmai közegre vonatkoztatjuk, még itt is különbséget kell tenni egy mondjuk egyszerű PR blog akinek a szerzője optimális esetben egy szaktekintély, illetve jól felépített guru státusz között.
Elvonatkoztatva a nettől, mert még a többség ott él, az igazi véleményvezérek a CELEBEK, vezérek ha utáljuk őket, illetve ha istenítjük őket. Az előbbiek esetén bármit tesz az rossz a szemünkben, az utóbbiaknál bármit tesz az jó. Nagyon lesarkítva ugyan, de ez működik. Működik a márka, szolgáltatás választásnál, de a pártpreferenciáink is ilyen alapon működnek.
Természetesen az embereket, tudjuk oktatni, nevelni, a közösséget kicsit hosszabb idő alatt, de tudjuk idomítani. Viszont szarvashibát vétünk, ha technikákkal, koncepció építéssel akarunk célt érni, és nem vesszük figyelembe, hogy az emberek prekoncepciók és előítéletek vezérlik.
FCM
Nagyon izgalmas téma, újraolvastam és most azt a különbséget érzem mintha nem is monitorról olvastam volna, sőt nem hiszem, hogy csak velem történik meg hasonló. De ugye általában nem térünk vissza…
Gyakorlatilag úgy érzem, hogy az előző kommentem egy virtuális torzszülött, amit a szkennelve olvasásom, és a prekoncepcióim alapján válaszoltam. Miután kiírtam magamból, és visszatérve újraolvastalak, gyakorlatilag a poszttal ellenkező válaszom megerősíti poszt tartalmát. Mintegy megelőlegezte utólag!
FCM
ui.: azt kell mondjam egyet értek!
Arra már végképp nem mernék vállalkozni, hogy a celebeket is bevonjam a körbe, de valóban ugyanolyan véleményvezérnek tekinthetjük őket is, mint bárki mást, aki valamilyen közegben eléri ezt a státuszt. A lényeg itt is az, hogy ki a célközönségünk, és hogy az adott véleményvezér milyen közegben véleményvezér. És a celebeket behozhatjuk az online világba is, voltak is erre próbálkozások.
Lényeg a lényeg, én nem a celebekre terelném a hangsúlyt, mivel nem ez a lényeg most, hanem az, hogy míg a celebhez odamész és kifizeted, az online világban ehhez képest más módszerek is lehetnek célravezetőek, melyeket a PR szakma eddig hanyagolt, továbbá hogy kevesen értik hogy mi történik az online világban, és hogy ebbe hogyan, hol tudnak beavatkozni egy számukra pozitív végkifejletet okozva. És mivel az online világ egyre fontosabb szerepet tölt be, nem árt, ha ezt is ismerik az érintettek.
Nem azért születtek ezek a bejegyzések, mert bármelyikünk úgy gondolná, hogy a marketing netovábbja a fentebb írtak lenne. De hogy vannak olyan esetek, amikor nagyon jól működhet, és hogy erre szinte kizárólag nemzetközi példákat ismerünk eddig csak, az is biztos. Ezen talán változtatni lehet, és aki jobban tudja más megoldásokkal együtt használni ezeket az eszközöket is, az versenyelőnnyel fog rendelkezni.
Sziasztok!
OFF:
A jobb alsó sarokban felbukkanó RSS feliratkozó, az plugin wp alá?
Mi neve ha szabad kérdeznem, láttam már máshol is.
Nekem egy kicsit azzal van csak bajom, ahogyan a “véleményvezér” marketing célokra történő felhasználását többen elképzelik. András ott tesz különbséget, hogy az offline világában oda lehet menni a celebhez és kifizetni, míg az online világban több leehtőség is van. Én ezt nem így kategorizálom. Mindegy, hogy on-, vagy offline. Mindig meg lehet próbálkozni megvenni véleményeket (vezéreket), de nem célszerű. A dolog vagy így, vagy úgy kibukik, és akkor az egész a visszaüt. Sokkal inkább az a módszer a sikeres (hosszú távon), ha a _tényleges felhasználók_ közt keressük meg a krémet. És minden szempontból. Nem csak abból, hogy kinek van a legnagyobb kapcsolati hálója. És semmiképpen se próbáljuk megvenni kilóra. Csak adjunk meg neki minden (általa kért) információt, támogatást. Aztán hagyjuk, hogy lelkesedjen. Az említett LEGO, vagy a mostanság sokat emlegetett ZAPPOS csinálta okosan. Meg mondjuk itthon a Pedrofon zenekar jár jó úton (és nem mondjuk a united nevű).
Egy francia dizájner a munkanélküliségből multimilliomos lett, mert elöször megvette egy tattoo művésztől a jogot arra, hogy rajzait mindennemű ruhán eladja, majd adott Madonnának egy tobnna polót – ajándékba. Madonna divat szempontból véleményvezér (és persze celeb), amint a paparazzik látták, hogy ezeket a polókat hordja (azaz jónak ítéli), rögtön tudni akarták honnan van. Majd írtak róla, és ma 2-3 évvel a kezdés után, 100 dollárt kell fizetni egyetlen(!) t-shirtért.
A fenti példa offline sikertörténet és jól példázza azt, hogy milyen hatékonyan működik ez a véleményvezér vezérelt marketing. Adj el egynek, akinek véleményére adnak sokan, és sokaknak adtál el.
Zoltán: Szerintem senki sem mondta, hogy meg kell venni a véleményeket. Ahogy Te is írod, meg kell őket keresni, felhívni a figyelmüket a termékre, szolgáltatásra, támogatni őket, ha szükséges, és örülni, ha reklámozzák azt.
Persze elsülhet rosszul is, ha nem tetszik a termék, mert lehet javítani. Ha viszont kiderül, hogy lefizettél valakit, hogy jókat írjon, akkor elveszíti a vezér mivoltát.
vegre egy profi bejegyzes. mar regen olvastam hasonlot.
@András,
“És a celebeket behozhatjuk az online világba is, voltak is erre próbálkozások.”
Amikor celebet említettem, nem Győzikére gondoltam, hanem egy kis tó nagy halára! A celeb számomra, nem egy ma felfújt holnap kifújt megcsinált sztár, hanem amit a celeb jelent ünnepelt, híresség (http://hu.wikipedia.org/wiki/Celeb).
A nagy tó legnagyobb ragadozójánál adott esetben jobban élhet egy kis tó tán kisebb, de mégis legnagyobb ragadozója.
FCM