A StartUp Underground konferencia kapcsán ajánlotta figyelmembe Balogh Ákos a “lean startup” fogalmát, mely a lean filozófiáját alkalmazza a startupokra. A gondolat most kezd népszerűvé válni nemzetközi szinten is, persze leginkább az USA-ban. Az érdeklődőknek érdemes lehet végigmenni egy ingyenesen elérhető kurzuson:  How to Build a Better Startup, illetve megtekinteni a Lean Startup prezentációt - ezeket, és saját gondolataimat próbálom meg összefoglalni az alábbiakban.

A lean szó jelentése: vékony, vézna, sovány. A lean filozófia/menedzsment forrása a Toyota módszerként ismertté vált megközelítés, mely a Toyota gyár sikeresen működő megközelítéséből származik. A lean rendszer kiépítéséhez a filozófia 5 pontot fogalmaz meg. A lean startup ezeknek a módszereknek, megközelítésnek a startupokra alkalmazása, melyet a következőkben megpróbálok körüljárni. Ahogy ez lenni szokott, elemeiben nem beszélhetünk hatalmas újdonságról, azonban végigtekintve a hazai startup kínálaton (beleértve a saját dolgaimat is), van tanulnivaló az egyes elemek kapcsán is.

A lean startup ígérete, hogy a startupba fektetett pénz költését hatékonyabbá, a startup indítását és jövedelmezővé válását pedig rizikómentesebbé teszi, alapvetően egyszerű módszerekkel. Az egész filozófia egyébként nagyon közel áll az agilis fejlesztéshez, és a scrumhoz is (hiszen ezek gyökere is a lean környékén keresendő), viszont az üzleti megoldásokra koncentrál. A “lean startup” fogalma Eric Ries-hoz fűzhető, ő írt róla blogbejegyzésében.

A célcsoport felderítése (customer development)

Egy startup egyik kritikus kérdése, hogy van-e megfelelő célcsoportja, lesz-e elegendő felhasználója, s ha olyan az üzleti modellje, akkor megfelelő vevőköre. Elég rizikós, hogy ha rengeteg időt a fejlesztésbe ölve a folyamat végén kiderül, hogy ez mégsincs meg, s rossz esetben az egész projekt kukázható.

Ennek kivédésére igen korai szakaszban érdemes piackutatást végezni, illetve potenciális ügyfeleket találni. Ehhez a fentebb is belinkelt írás a projekt ötlet állapotában demózását, illetve az érdeklődő ügyfelek felől szándéknyilatkozatok beszerzését javasolja.

A termék kialakítása (minimum viable product)

Mivel a legtöbb esetben nagyon költséges annak kiderítése, hogy a piac pontosan mit igényel, és jellemzően a startup indítói és a célcsoport között nincs, vagy nem 100%-os az átfedés, így nehéz meghatározni, hogy mit fognak a felhasználók igényelni, hasznosnak találni. Valószínűleg mindenkinek rengeteg ötlete van, hogy mit lehet belezsúfolni a szolgáltatás feature listájába, de a legjobb, ha egy felesleges sallangoktól mentes, éppen még beindítható, egyszerű megoldást választunk. A korai visszajelzések, a valódi igények mentén aztán lehet alakítani a dolgokat.

Tesztelve fejlesztés (Pivoting)

Egy termékkel sohasem lehetünk készen, indulás után közvetlenül pedig végképp nem. A feladatunk az, hogy megtaláljuk, hogy melyek a célcsoport igényei a továbbfejlesztésre, s hogy jó irányban tegyünk lépéseket. A pivoting jöhet ilyenkor képbe, vagyis az, hogy egyetlen lényegi elem megváltoztatásával felmérjük annak hatását az egészre, s így, lépésenként haladjunk előre. Képbe jöhet az A-B tesztelés, annak mérhetővé tétele, hogy egy változtatásunk milyen hatást hoz.

A projektnek ezt a fázisát hívhatjuk bétának, mely döntésünktől függően lehet zárt, vagy nyitott. Fontos, hogy a visszajelzéseket annak függvényében kezeljük, hogy kik használják a terméket, és a jövőben mire számítunk. Akkor mondhatjuk, hogy egy termék piacképes, “kész”, ha ezen a tesztelési szakaszon túl vagyunk, és kialakítottunk egy működő terméket a piac visszajelzései alapján.

Továbbiak

A fenti összegzésre leginkább egy nagyon durva összefoglalásként lehet tekinteni, mint egy átfogó bemutatóként. A bevezetőben említett kurzus szót ejt az árazásról, s további gondolatokról is, s elérhetünk egy kiváló wikit is a témában.

A StartUp Underground konferencián minden évben kiderül, hogy kiváló ötletekkel és fejlesztőkkel (“technológus” kifejezést használtunk rájuk) vagyunk megáldva, viszont az üzleti szemlélet, a startup résztvevői közül egy üzleti vonatkozásban jártas szereplő a legtöbb esetben hiányzik. Ez a potenciális befektetőkkel való kommunikációt, illetve a startup reális üzleti lehetőségeinek feltérképezését erőteljesen gátolja. A lean startup fogalmával megismerkedés bár nem gondolom, hogy egy jó üzleti vezetőt pótolhat, de mindenképpen a helyes irányba mozdíthat el egy startupot, így csak javasolni tudom.

Most jelent meg a TechCrunchon egy blogbejegyzés arról, hogy az Y combinator “befektetőcég” milyen tippeket osztott meg egy rendezvényén európai startupok számára. Érdekes tippek, így gondoltam lefordítom és kiegészítem őket a saját gondolataimmal is azt illetően, hogy mit tapasztaltam Magyarországon, illetve az elmúlt két Startup Konferencián.

A Minerhez jelenleg is aktívan keresek befektetőt, ennek kapcsán viszonylag jól ismerem a befektető keresés gyakorlati részeit is. Ezen kívül a Miner céljai között a saját startup kapcsán a tapasztalatok szerzése is szerepelt – ezek alapján is megvan a véleményem. Itt a lista:

• “Saját magad indítsd be a startupod, mert ez megtanít rá, hogy hogyan csinálj pénzt. A már fix pénzügyi háttérrel induló vállalkozások meg a pénzcsinálásra, hanem a pénz elköltésére koncentrálnak.” – Ami azt illeti, Magyarországon nehezen is találsz olyan befektetőt, aki egy ötletedet finanszírozná meg. Legalább egy prototípus kell, de valami üzleti terv sem árt, és az sem, hogy legalább kis körben bizonyított a startup.
• “Ha vannak nem ingyenes részei a szolgáltatásodnak, az rákényszerít arra, hogy jó legyél. Az emberek azzal biztosan törődnek, amiért fizettek: jó és őszinte visszajelzést fogsz kapni” – Ezzel az a gond, hogy Magyarországon olyan startupot csinálni, aminek valamilyen részéért fizetned kell, nem túl egyszerű a micropayment rendszerek bonyolultsága és drágasága miatt, és az ehhez kapcsolódó számlázással járó adminisztrációt sem kívánom senkinek.
• “A hasznosság sokkal fontosabb, mint innovatívnak lenni. A menő dolgoknak elmúlik a varázsa, a hasznosnak nem.” – Ez az egész startupodra legyen igaz.
• “Egy szoftvernek nincsen éles kontúrja. Így sokkal nehezebb visszafognod magad, hogy belepakolj olyan lehetőségeket is, melyeket nem kéne. Gondolj a termékedre múzeumként: csak olyan dolgokat tegyél bele, melyek igazán értékesek.” – Ha túl szerteágazó a startupod által lefedett terület, a végén egyik területen se tudsz kiemelkedőt alkotni.
• “Nem tudsz csak egy dolgot csinálni. Minden terméknek van mellékterméke. Ezt persze egy startupnál sokkal nehezebb lehet megtalálni, mint egy fizikai gyártási folyamatnál. A 37 signalsnál például a könyvek és konferenciák votak ezek.” – Ehhez azt a gondolatot tenném hozzá, hogy ha valami kapcsán tapasztalatot szerzel, akkor ezt a tudást más környezetben, startupnál is értékesíteni lehet majd.
• “Jól kérj bocsánatot. Lehet, hogy egy «Valóban sajnálom» elég, nem kell mindig a «Bocsánatot szeretnénk kérni az összes problémáért, amit okoztunk».” – Jól és hatékonyan kommunikálj a felhasználóiddal, sokszor nagyon sokat számít a helyes kommunikáció.
• “Mindenhol lehetsz jó, nem csak a csili-vili California Valley-ben. Élj ott, ahol szeretnél. Ne gondold úgy, hogy el kéne költöznöd ahhoz, hogy a céged működni tudjon.” – Nem értek egyet, külföldön, Nyugatabbra sokkal több a lehetőség, a konferenciákról, meetupokról nem is beszélve. Persze a konkurencia is, és csak akkor érdekes belevágni, ha komolyan gondolja valaki. És persze valóban lehetne itthon is tenni végre valamit azért, hogy aktív konferenciáink, közösségeink legyenek.
• “Nem kell hibáznod a sikerhez és a felnőtté váláshoz. Az amerikai és európai üzleti bukásokkal kapcsolatos toleranciát sokszor vetik össze. Lehet, kevesebbet kéne emiatt aggódnunk. A sikeres dolgok átvétele sokkal hatékonyabb lehet, mint tanulni a hibákból. És az eredmények is sokkal könnyebben megjósolhatóak.” – Itt nem arról van szó, hogy lemásoljunk egy szolgáltatást, sokkal inkább arról, hogy lássuk meg az ötleteket más szolgáltatásban. Az innováció is nagyon fontos, de belebukni nem érdemes.
• “Európa sokkal kevésbé veszélyes hely Amerikához képest ami egy cég indítását illeti – az itteni szociális rendszer miatt. Nem fogsz éhenhalni vagy orvosi segítség nélkül maradni, hogy ha befuccsol a biznisz.” – Hát nem tudom, azért ne tegyük fel az összes pénzünket egy lapra. Mindazonáltal ha valaki ért a szakmájához, állást valószínűleg talál magának egy bukta után is.
• “Néhány európai országban sokkal inkább néznek rád csúnyán egy látványos siker után, mintha megbuknál. Például Dániában, Hollandiában kiemelkedni a tömegből nem feltétlenül pozitív dolog.” – Hát ez ismerős, de erről inkább tudni kell, mint emiatt bármit is másképp csinálni.

Most, hogy a végére értem a fordításnak, és a tanácsok megemésztésének, összefoglalásul azt tudom leírni, hogy ugyan eget rengető és az újdonság elemi erejével ható lehet, hogy nincs köztük. Ezzel együtt az első 3-4 tipp megfogadását részemről mindenképpen javasolni tudom azoknak, akik belevágnak a saját bizniszükbe.

A következő, jövő hét szerdai márciusi meetupon újra az a megtiszteltetés ér, hogy előadhatok. Ezúttal (a Netvibes és a Miner után) a kanadai székhelyű NowPublicról fogok beszélni, ahol három-négy hónapot töltöttem el (távmunkával): a Netvibes widget platformját vezettük be irányításommal a Drupal alapú híroldalra.

Nem szeretném lelőni az érdekes részeket előre, de arról szeretnék majd beszélni, hogy egy közösségi híroldal miben tud újítani, milyen új funkciókat tud bevezetni. Ennek keretében mesélek három dologról az előadásom öt percében.

Amiről nem fogok beszélni, de nagyon érdekes téma és ezért most írok is egy kicsit róla, az a NowPublic szolgáltatásának monetizálása. A NowPublic jelenleg a “webkettes startup” cégekre jellemző építkezés szakaszában van, egyelőre az oldal funkcióinak fejlesztésén, és a felhasználók számának bővítésén dolgozik. Az ott eltöltött időben ezirányú konkrét tervekbe ugyan nem láttam bele, de határozottan látszik pár irány, ahogy a szolgáltatás működni tud.

A felhasználók által előállított hírportál, mely főként a helyszíni, önkéntes beszámolókra építő anyagokkal dolgozik, kifejezetten érdekes lehet pár hírpiaci szereplő számára. Nagyon gyorsan tudott (többek között) reagálni a friss történésekre a világon, mint például a Bombayi terroresemények, vagy bármi más hasonló esemény. Ahogy én látom, egy lelkes, gyakran író tábor alakult ki az oldal körül, illetve amint egyre többen ismerik, egyre többen is válnak alkalmanként íróvá olvasóból. Míg a profi híroldalak limitált újságírószámmal tudnak dolgozni, a NowPublic aktív felhasználóinak köre jóval nagyobb tud lenni, s ez folyamatosan bővül is. Az oldal folyamatainak szervezésével, mint például hogy egy hírhez képeket, videókat nem csak a szerző, hanem bárki más is tud javasolni, csatolni, illetve hogy ezekre külső forrásokból is nyitott az oldal, ez úgy tűnik, hogy kifejezetten értékessé teheti. Ennek érdekében integrálja a Twitter közösségi rövidhíreit, a Flickr képeit és a YouTube videóit is, s más irányú lépések is várhatóak.

Hagyományosan egy ilyen oldal a reklámokból élhetne meg, de valószínűleg sokkal jobban jár egy olyan modellel, amikor beszállítóként, kvázi hírügynökségként működik nagy hírportálok számára. A lehetőséget a nagy híroldalak is látják, a CNN-hez tarozó iReport egy példa arra, hogy a NowPublic nincsen egyedül ezen a piacon. Persze ehhez a modellhez rengeteg felhasználó, sok önkéntes résztvevő kellhet, s nem utolsó sorban olyan eszközök, melyek kiemelik a konkurens termékek közül a szolgáltatást. Innen lesz talán érdekes majd az előadásom, amelyben a NowPublic pár újításáról beszélek, melyeket kifejezetten innovatívnak gondolok. Meglátjuk mit hoznak majd ki ezekből.